Hol kezdődik és végződik a dizőz?
RÁCZ VALI: Színésznőnek indultam és három esztendeig játszottam színpadon, amikor elkanyarodtam a dizőz-műfaj felé. Nagyon hamar jöttek a sikerek, úgyhogy ez eldöntötte a sorsomat: hátat fordítottam a színpadnak és dizőz maradtam. A műfajról az a véleményem, hogy a színjátszásnak afféle eltévelyedett gyermeke – egy kissé félúton megállás. Nehezebb, kimerítőbb, sőt nyugodtan így is lehet mondani: felelősséggel teljesebb, mint a színésznői munka, csak éppen hálátlanabb. Annál is inkább, mert a dizőz fogalmat kezdik lejáratni. A dzsezzénekesnő is dizőznek nevezi magát, holott távolról sem az. Ez azonban mitsem változtat a lényegen: egyáltalában nem bánom, hogy hűtlen lettem a színpadhoz, szeretem a pódiumot és igyekszem egy-egy húszperces „kijövésbe” háromfelvonásos drámát, vagy vígjátékot sűríteni. És ha egy-egy dalommal sikerem van, akkor ezt ugyanolyan értékűnek érzem, mint ha színházban tapsolna a közönség színpadi produkciómért.
