Könyvekről könyvnap előtt, Rácz Valival
Ott állunk a könyvekkel megrakott asztalok előtt. Rácz Vali mindig mosolygó arca most komoly, ahogy kutat, lapozgat, olvasgat a könyvek között. (Vannak emberek, akiknek a kezében nem áll jól a könyv, Rácz Valinak határozottan jól áll. Mert megvan a könyv tartásának módja is, ahogy, aki értő, ösztönszerűen helyesen fog meg egy csecsemőt. Ő finom, hajlékony mozdulattal tartja a könyveit, kulturált, szép kezei között biztosan a könyv is jól érzi magát.)
Ahogy nézelődik a színes táblák között, a Corvin könyvosztályának csöndjében halkan válaszolgat egy-egy kérdésre.
— Azt kérdik, mit olvasok? Bevallom egész évben alig jut rá időm, hogy komoly könyvet vegyek a kezembe. A vers, az más. Az inkább a mesterséghez tartozik. A vers egy kicsit zene. egy kicsit álom, egy kicsit játék. Ha szívettépően keserű vagy mély, ha megdöbbentő igazságok vannak benne, akkor is az. Nagyon szeretem Juhász Gyulát. Kosztolányit, József Attilát… tulajdonképpen minden jó verset. S mert könnyen tanulok, sokszor hordok fejemben egy versszakot, dúdolok magamban egy-egy verssort, mint ahogy valami divatos slágert dúdol néha az ember s nem tudja abbahagyni.
— És mik a tervei nyárra, ami a könyveket illeti? Vers, regény, életrajz, mit szeret olvasni, mit fog megvenni?
— Diákkorom óta imádok könyvet vásárolni. Ez számomra majdnem olyan élvezet, mint maga az olvasás. Külön kaland. És örülök, hogy felhívta a figyelmemet a Corvin könyvesboltjára. Itt keresgélek a könyvek között, megfog egy érdekes címlap, beleolvasok egy kicsit… Ezer dolgot kóstol meg így az ember. Bekukkant Napoleon magánéletébe, Lin Yutang bölcsességeibe, vagy épp egy fanyar Márai-mondatba akad bele az ember. Beleakad és fennakad a horgon, azaz megveszi a könyvet.
— Igen, — mondja — a modern áruházak kitűnő pszichológiával dolgoznak, mikor körénk rakják, megkóstoltatják áruikat. A könyvesboltban például nincs előttünk ennyi könyv. Itt a Corvinban előttünk van minden és lapozunk, olvasunk benne. Minden újdonság kivétel nélkül itt van, tálalva előttünk.
— És még egy, — mondja Vali — én imádom a közönséget, jól érzem magam, ha rám néznek, ha rám figyelnek. De kellenek magányos pillanatok is. Például, ha olvasok, vagy ha pont a könyvek között böngészek. Ezzel biztos más is így van. Itt, látod, egyedül hagyják az embert kalandozni, repülhetek Kínától Amerikáig. Nem áll mögöttem várva, sürgetve senki. Egyedül vagyunk: én és a könyvek… —s. —t.
PDF letöltés: Film Színház Irodalom 1943. május 28., 22. szám
